FrissítésSúgó

Noah

2017.02.20. 13:57 -

Az átlagos emberek számára, a tó fölött szinte mindig átláthatatlan köd húzódik, néha teljes egészében eltűntetve a vizet, s az élővilágot, máskor szinte csak a várostól nézve a túlsó part tűnik el a szemük elől. Az angyalok így védekeznek a kéretlen látogatókkal szemben. Ha mégis valaki bemerészkedik, az a tiszta levegőjű parton ébred, mintha egy szép hosszú álomból térne magához, de arra már nem emlékszik, hogy mit, vagy hogyan is került oda pontosan, nem is igazán próbálkoznak a köddel, éppen ezért. Az angyaloknak azonban a függönyön túl olyan érzése lehet, mintha egy nyári táborba csöppentek volna. Faházak, egészen kicsik, de otthonosak, ezekből van több is elszórva a területen. Ritka, hogy egyedül lakják, bár elég kényelmetlen osztozkodni, mivel a fürdőn kívül többnyire minden egylégtérben helyezkedik el. Némelyikhez jár egy külön szoba is.

[4-1]

Noah	Előzmény | 2017.03.06. 12:12 - #4

Összébb húztam magamon a kabátot, miközben a házak között sétáltam. Meglepően csendes volt minden, még ahhoz képest is, hogy az angyalok többsége nem kedveli az erőteljes hangokat, főként ne egy éjjel-nappal dübörgő házibulit, ez tapasztalat, és olyasmi, amit sosem ismételnék meg itt. Astridnál ellenben lehetne mostanság valami újabb megmzodulás... - Hol máshol találhatnálak meg ilyenkor, mint a kertedben? Csodálkozom, hogy még mindig nem vertél sátrat idekint. - Moira típikusan az a nő, akit simán el tudnék képzelni, ahogy a virágai közt ücsörög és dudorászik nekik, hátha attól gyorsabban nőnek, előbb virágoznak, vagy valami hasonló. Ezért sem lep meg, hogy pont rá bízták a földet ezen a területen, és amit csinál, az egyszerűen hihetetlen. Mi az én kis... esőzésem hozzá képest? - Bevallom, nem igazán emlékszem, miről beszéltünk tegnap, de az megmaradt, hogy valami teát igértél ha beugrom hozzád még ma, szócal jelentem, megérkeztem. - Tártam szét a karom egy nagy, széles mosoly kíséretében. A szárnyaim csak azért nem követték e mozdulatot, mert anélkül is éppen elég hatásos tudok lenne, ha akarok. Leengedtem a karom és a növényeket életben hagyva közelebb léptem hozzá, amennyire illett egy baráti találkozáskor, intomszféra és minden megtartásával, ahogy kell. - Szóval, ma milyen kísérletnek vetsz alá? A múltkori csalán, meg még valami... brr, még mindig érzem azt a keserű ízt a számban. - Fintorogtam, ami a mosollyal együtt elég fura párost alkothatott.

Anne	Előzmény | 2017.03.04. 22:36 - #3

A hideg időjárást még most se tudtam teljesen megszokni, függetlenül attól, hogy már több éve itt élek az egyik leghidegebb országban. Ebben a tudatban és hangulatban maradtam itthon a fiammal, miközben az esetleges teendőimet csináltam. Bár Johnt megviseli, hogy már lassan a 155 születésnapját tölti és még mindig öt évesnek néz ki. Ha szeretne, akkor se tudna asszimilálódni az emberi társadalomba, mert egy gyerek nem fejlődése csak előbb feltűnne az embereknek, mint egy idősebb hölgy idősödése.  Délután lehetett, amikor úgy döntöttem, hogy kimegyek a kertbe; ha már föld elemű elementál vagyok, akkor legyek az elemem közelében. Mivel errefelé csak magamfajták fordultak meg, ezért e tevékenység közben ki is nyújtóztattam a szárnyaimat, ami egészen addig be volt húzva. Mi volt az oka, hogy a szárnyaimat nem fedtem fel angyalok között? Fogalmam sincs. Közben eszembe jutott, hogy Jarek be fog ugrani, de amennyire ismertem a fene se tudja hogy pontosan mikor. Fölösleges megbeszélni vele, hogy délután kettő vagy három legyen, mert nem fog időre jönni. Vagyis a délutánt azt betartaná, de mindegy.  Egy kis idő elteltével meg is pillantottam a fent említett férfit a házak között sétálva. Nem hagytam abba azt, amit éppen csináltam, ami egyébként növények gondozása volt. Csak egy kicsit láthatóbb részre helyezkedtem, hogy Jarek könnyebben észre tudjon venni.  - Szép délutánt! - köszöntöttem kedvesen mosolyogva, amint egymás látószögébe kerültünk. A kolléga immáron megérkezett "Angyalfalvára".

Noah	Előzmény | 2017.03.01. 20:59 - #2

A hideg egy új csúcspontját érte el ma reggel, aztán jött egy kis napsütés, de valahogy sehogy sem látszott melegedni a levegő én pedig mindezt a szokottnál is nehezebben fogadtam. Ilyenkor úgy elmennék valami délebbi országba, egy tengerpartra, homok, pálmafák, miegymás, szóval bármi, ami nem ennyire hűvös és zord. Kora délután lehett, mikor beültem az egyik csónakba, szépen elhelyeztem az evezőket magam mellett, aztán kényelmesen átringattam magam a ködön. Nem volt hova sietnem, mivel nem vár igazán senki, vagyis nem időre. Szép is lenne. Moira ismer már annyira, hogy ne várjon el tőlem ilyesmit, mert úgysem tartom be, vagy legalábbis az ilyeneket nem. Szóval átjutottam a túlpartra, eseménytelenül, unalmasan, de amint lábam földet ért, végigszaladt arcomon a jól ismert vigyor. Félig-meddig mondhatjuk úgy, hazajöttem. Kellemesen kinyújtóztattam szárnyaim, megigazítottam a nyakam köré tekert sálat és gyalog folytattam utam az ismerős házak között.

Noah	Előzmény | 2017.02.20. 13:57 - #1

Az átlagos emberek számára, a tó fölött szinte mindig átláthatatlan köd húzódik, néha teljes egészében eltűntetve a vizet, s az élővilágot, máskor szinte csak a várostól nézve a túlsó part tűnik el a szemük elől. Az angyalok így védekeznek a kéretlen látogatókkal szemben. Ha mégis valaki bemerészkedik, az a tiszta levegőjű parton ébred, mintha egy szép hosszú álomból térne magához, de arra már nem emlékszik, hogy mit, vagy hogyan is került oda pontosan, nem is igazán próbálkoznak a köddel, éppen ezért. Az angyaloknak azonban a függönyön túl olyan érzése lehet, mintha egy nyári táborba csöppentek volna. Faházak, egészen kicsik, de otthonosak, ezekből van több is elszórva a területen. Ritka, hogy egyedül lakják, bár elég kényelmetlen osztozkodni, mivel a fürdőn kívül többnyire minden egylégtérben helyezkedik el. Némelyikhez jár egy külön szoba is.

[4-1]