Név: Astrid Helle Budayeva	Kor: 25 év
Becenév/Álnév: Astrid, Astro	Született: 02.15., Las Vegas
Foglalkozás: "tanácsadó"	Faj: ember
Lakhely: Városközpontban a könyvesbolt felett.	User: @ Noah
Jellem: Alapjába véve nem lenne Astriddal semmi baj. Kedves, aranyos, mosolygós, a boltban is segítőkész, de valami akkor sem stimmel vele. Egyesek szerint azért, mert a lány egyszerűen flúgos. A többség így gondolja, ám vannak olyanok, egy egészen kis réteg, akik hisznek benne. No, meg neki. Általában ezekkel az emberekkel és másokkal a legjobb a kapcsolata, a többiekkel meg pusztán tisztelettudó, ha úgy van, de amúgy nem szívesen jár társaságba. Megvan a maga kis köre, élete, amiből nehéz kizökkenteni. Nem magányos farkas, de nem is az a társasági középpont. Főként, mert akárhányszor kimozdul az otthon biztos falai közül, mindig éri valami. Vagy ügyetlensége, vagy „áldása” vonzza be a baleseteit, megrázó élményeit. Bezzeg otthon, ott maximum ez-az táncoltatja meg az asztalt, de biztos nem a lány. Akkor mégis mi a baj vele? Ó, igen, azt mondtam már, hogy Látó? Na, tessék, megvan a bökkenő!
Külső tul.: Nem nőtt túl nagyra, a felső polcokért mindig meg kell küzdenie, de nem rója fel ezt senkinek. A testalkatával is ki van békülve, sőt, tulajdonképpen mindennel meg van elégedve, amit rá osztottak. Jó, oké, az orrán szívesen változtatna, ha lenne rá lehetősége, meg pénze. Viszont a szinte feketének látszó sötétbarna hullámos haja, meg a ragyogóan világoskék szeme igazi angyali pofit varázsol neki. Mindehhez a maga százötvennyolc centije is elég, hogy a dolgokban jártasabb barátai Puttónak becézzék, amit egyébként utál, elég, ha meghallja, és már robban is az Astrid-bomba. Ezért is szereti a magasabb sarkú cipőket, gyengéi a bokacsizmák, meg a térdig felérők, mert azokban tuti nem töri ki a bokáját (vagy mégis). Lapos talpú alkalmatossággal alig látni, aminek nincs legalább egy kis sarka, az nála elbukott. Ugyanez a helyzet a nagyon rövid szoknyákkal. Pedig annyian mondták neki, hogy azzal hosszabbnak nézne ki a lába! Nem hallgat senkire, makacs, mint az öszvér, mert a farmernadrág sokkal kényelmesebb és előnyösebb viselet nézetei szerint. Hozzá egy pulóver, póló, ami épp kiesik vagy kijut a tömött szekrényből és neki megfelelő lesz az aznapi szett. Ha „tanácsért” jönnek hozzá, akkor azért ad valamit magára, de sosem viszi túlzásba. Mert a kevesebb néha több.
Háttér: Nem volt túl egyszerű gyerekkora. Mindaddig semmi probléma nem volt, amíg nem kezdett el beszélni. Az első szavai között ott voltak a szokásos dolgok, meg néhány nem épp hétköznapi is. Először csak mosolyogva csóválták fejüket az okos felnőttek, aztán, mikor Astrid már mondatokat is képes volt összerakni a "Mi az az izé a bácsi hátán?" kérdés már nem hangzott olyan aranyosan, mint a korábbi szárnypróbálgatások. Orvostól orvosig jártak vele, senki sem látott semmi rendkívülit, de benne egyre inkább nőtt a tudat, valami baj mégis van vele. Ezért lett olyan szorongó, visszahúzódó és csendes. Az iskolatársai, mikor rájöttek, állandóan lelki bajairól kell mesélnie az iskola pszichológusának, még nehezebbé tették számára a létezést. Már majdnem feladta, tényleg úgy gondolta, minden jobb, mint olyasmikat látni, amik miatt ellehetetlenítődik az élete. Mindössze tizenhat éves volt, mikor valahogy egyszerre idegennek érezte magát a saját otthonában, a barátai között, sőt a tulajdon testének sem volt igazán ura. Aztán jött az a fura hang, meg a tükörbeli képe is más volt, ijesztő látvány egy fiatal lány számára, ha a szeme egyik napról a másikra fekete lesz és úgy beszél hozzá a tükörképe, hogy neki meg sem mozdul a szája. Retteget, pánikrohamok üldözték, gyógyszereket szedett, egyszerre többet, mindenféle fura fehér tetejű barna üvegekből. Már nem akart meghalni, mert az a hang azt mondta neki, tudja a megoldást a problémájára. Hitt neki, minden nappal egyre jobban és kezdte elveszíteni önmagát. Kívülállóként figyelte, hogyan veszi át felette az uralmat az idegen-ismerős. Az utolsó pillanatban lépett életébe a hófehér szárnyú megmentő, aki kimosta a gonoszt a fejéből. Szinte szó szerint. Olyan vízsugárba állította bele szerencsétlen lányt, amit alig élt túl. Aztán ott volt az a ráolvasós dolog is. Mindezek után majdnem egy hónapig volt kómában, végig az angyal hangját hallgatta, míg fel nem ébredt. Jarek húsz éves korában bukkant fel ismét. Pontosabban Astrid toppant bele az életébe. Meglátta a völgyben, amint a tó vizét olvasztja ki egy kemény tél után. Az átlag emberek ezt szinte észre sem vették volna, de egy Látónak, ahogy ő hívja magát, elég feltűnő volt a széttárt szárny, meg a hozzá tartozó alak a parton. Azóta valahogy mindig egymásba botlanak, egy idő után már szándékosan is. Végül Astrid felajánlotta, hogy megossza vele a nagyapja örökségéből vett könyvesbolt feletti lakását, ha már nem hivatalosan őrangyalává vált a férfi. Jarek meg belement, mivel unta, hogy még otthon sem lehet igazán önmaga, a lakótársai után a lány igazi felüdülés volt. Még akkor is, ha kitalálta, hogy a könyvesbolt hátsó részében kialakít egy kis Látó-kuckót, ahol fogadja az elhunytakról érdeklődő, vagy épp túlvilággal kapcsolatos kérdéseikkel hozzá forduló vendégeit. Amellett pedig ő csak egy egyszerű könyvesbolt tulajdonos. Mi ebben a furcsa? Ő sem érti.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

2017.02.27. 20:23 Noah