|
Témaindító hozzászólás
|
2017.02.19. 16:29 - |
|
[24-5] [4-1]
 Astrid a boltban tartózkodott, tehát nem kezdtem neki a bámészkodásnak, hanem helyette fejet hajtottam és köszöntem. Én régivágású férfiként magáztam őt, azonban cseppet sem zavart, hogy ő tegez. Sosem zavar, ha egy fiatal lány viszonyul íly módon hozzám.
Kicsit közelebb sétáltam, hogy ne kelljen kiabálni ahhoz, hogy érthetően halljuk egymást.
- Szegény könyvek - sóhajtottam fel egy kissé drámaias túlzással. - De már itt vagyok, egy cseppet sem kell félniük. Sajnos ma csak egy könyvet szeretnék hazavinni, remélem segítségemre lesz, Astrid - mosolyogtam kérlelően a lányra.
Azonban egy pillanatig elvonta a figyelmemet egy újabb könyvkupac, amit nem szoktam meg az épületen belül, valószínűleg frissen helyezték oda, vagy még nem került elpakolásra.
- Ó, látom újdonságok is érkeztek. - Hangomban egy oroszlán bújt meg, aki prédáját lesi a vadászat előtt. Hoffman, Goethe, Schiller, Hölderlin, csak úgy siklott tekintetem a könyvek gerincén, majd gyorsan megráztam a fejem. Nem, nem szabad. - Elnézést kérek, azt hiszem, kissé elkalandoztam. Tehát egy bizonyos könyvet keresnék. Sherlock Holmes történeteket szeretnék. - Ha Astridnak jó az emlékezete, akkor tudhatja, hogy egyszer már kerestem ilyesféle könyvet, de amint azt ma már bebizonyítottam, otthon nem találtam sehol. |
 Az egész reggelből annyi maradt meg, amíg elcsoszogtam a hűtőig, aztán kibontottam az energiaitalom, majd megfogtam egy párnát a kanapén, átcsoszogtam a lakáson és behajítottam Jarek szobájába, nagyjából megcélozva a hortyogó hang forrását. A szitkozódás jelezte, eltaláltam a célpontom. Délig lehunyt szemekkel szedtem ezután össze magam, meglocsoltam a kiszáradóban lévő sós üvegeket mindenfelé, összeszedtem magam és lesétáltam a boltba. Ezután minden felpörögni látszott... a pulzusom legalábbis egészen biztosan, mert egy takarosan felfelé kígyózó könyvkupac meredezett egészen a plafonig az üzlet kellős közepén. - Mihail, te rohadék, ne szedd szét az üzletet, mert nem adlak oda senkinek csak kiátkozlak a fenébe! - Természetesen a veterán most nem mutogatta magát, csak meghagyta a móka legjobb részét nekem, a rendrakást. Még nyitás után is azt pakoltam, majd egyszer csak arra kaptam fel a fejem az egyik polcnál guggolva, hogy valaki hangosan és érthetően köszön, a csengőt észre sem vettem. Emiatt elbizonytalanodtam. - Ha te vagy az... - Kezdtem bele egyre hangosodva, de a normál szintnél nem jutottam tovább, mert felfedeztem egy kellemesen ismerős arcot. - Nahát, kit fújt erre a szél! - Lazaságom bizonyításaként nekidőltem az egyik szekrénynek, ám az vészesen megingott, reflexből elugrottam tőle. Hatásos belépő volt, tényleg. - Hetek óta hiányolnak a könyveim. - Fura dolog ez a "magázódás-tegeződés", az első pillanattól kezdve csak utóbbi jön a számra, még ha Dorn előbbit is próbálná előnyben részesíteni. |
Mivel általában éjszaka dolgozom, a mai napon is későn keltem fel. Nálam ez olyan délelőtt tíz órát jelentett. Hosszú vala az éjszaka. Szerencsére kipihenen ébredtem fel. Miután elfogyasztottam egy szerény, említésre sem méltó reggelit egy kávé és a mai újság társaságában, felöltöttem egy kényelmes inget öltönynadrággal, nyakkendőt most nem kötöttem. A könyvespolcom átnézése vagy húsz percet igénybe vett, hiszen egy bizonyos könyvet kerestem. Ma Sir Arthur Conan Doyle pipázó nyomozójához volt kedvem. Azonban a kötetet sehol sem találtam. Kölcsön adtam volna valakinek? Vagy ottfelejtettem volna valahol? Vagy talán soha nem volt meg a könyv? Ezt sürgősen orvosolni kellett. Magamra kaptam a zakómat és elindultam a kömyvesboltba. Az utam békés és csendes volt. Nem autóval mentem, hiszen úgyis egész este azzal dolgozhatok. Tehát a sétálást választottam, hiszen az időjárás nem volt túl kellemetlen, én meg amúgy sem vagyok érzékeny a hőmérséklet változásaira. Hamar odaértem a boltba. Bár kellemes volt a sétám, örültem, amikor beléptem. Érkeztemet az ajtó feletti csengő hangja jelezte. - Jó napot kívánok! - Köszöntem általánosságban, mert nem láttam, hogy ki tartózkodik a könyvek között. A pult felé pillantottam, hogy hátha meglátom Astridot. Ha így történt biccentettem neki, s hogyléte felől érdeklődtem. Ha nem találtam a hölgyet a helyén, akkor az újdonságokat kezdtem el böngészni. |
|
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Astrid a boltban tartózkodott, tehát nem kezdtem neki a bámészkodásnak, hanem helyette fejet hajtottam és köszöntem. Én régivágású férfiként magáztam őt, azonban cseppet sem zavart, hogy ő tegez. Sosem zavar, ha egy fiatal lány viszonyul íly módon hozzám.
Az egész reggelből annyi maradt meg, amíg elcsoszogtam a hűtőig, aztán kibontottam az energiaitalom, majd megfogtam egy párnát a kanapén, átcsoszogtam a lakáson és behajítottam Jarek szobájába, nagyjából megcélozva a hortyogó hang forrását. A szitkozódás jelezte, eltaláltam a célpontom. Délig lehunyt szemekkel szedtem ezután össze magam, meglocsoltam a kiszáradóban lévő sós üvegeket mindenfelé, összeszedtem magam és lesétáltam a boltba. Ezután minden felpörögni látszott... a pulzusom legalábbis egészen biztosan, mert egy takarosan felfelé kígyózó könyvkupac meredezett egészen a plafonig az üzlet kellős közepén. - Mihail, te rohadék, ne szedd szét az üzletet, mert nem adlak oda senkinek csak kiátkozlak a fenébe! - Természetesen a veterán most nem mutogatta magát, csak meghagyta a móka legjobb részét nekem, a rendrakást. Még nyitás után is azt pakoltam, majd egyszer csak arra kaptam fel a fejem az egyik polcnál guggolva, hogy valaki hangosan és érthetően köszön, a csengőt észre sem vettem. Emiatt elbizonytalanodtam. - Ha te vagy az... - Kezdtem bele egyre hangosodva, de a normál szintnél nem jutottam tovább, mert felfedeztem egy kellemesen ismerős arcot. - Nahát, kit fújt erre a szél! - Lazaságom bizonyításaként nekidőltem az egyik szekrénynek, ám az vészesen megingott, reflexből elugrottam tőle. Hatásos belépő volt, tényleg. - Hetek óta hiányolnak a könyveim. - Fura dolog ez a "magázódás-tegeződés", az első pillanattól kezdve csak utóbbi jön a számra, még ha Dorn előbbit is próbálná előnyben részesíteni.