|
Témaindító hozzászólás
|
2017.08.28. 12:10 - |
Lolita egy kis kétszintes házban lakik, valahol a külvárosban. Az felső szinten lévő lakás tulajdonossal jó viszonyt ápol, hiszen semmi zajos tevékenységet nem folytat. Ő lakik az alsó szinten. Nem túl nagy a lakás, a a nappali és a konyha egy légtérben van, ahonnan nyílik a háló, másik ajtón pedig a fürdőszoba. A hálószoba teraszáról pont le lehet látni a parkra. |
[25-6] [5-1]
 Magam elé helyeztem a macis adagolót. – Aranyos – böktem felé kiskanalammal – a gyerkőcök imádják az ilyen apróságokat is az irodámban – valamiért beszélhetnékem támadt és természetesen a munka bukott ki belőlem. Munkamániásnak tűnhetek, de nem zavart.
Mihelyst megpillantottam a csokis édességet felcsillant szemem, meg is ragadtam egyet. – Istenien néz ki – majd beleharaptam és jólesően hümmögtem, s miután lenyeltem folytattam – az íze is fantasztikus. Ön készítette? – tekintetemet rávezettem.
Figyelmesen végig hallgattam válaszát. Taxis, férfi. Nem ugrott be senki. Nem mintha ezen kellene aggodalmaskodnom. Igen, az olykori egész napos meló ismerős, bár nem teljesen ugyanaz a munkakörünk. Biztosra veszem, hogy az övé idegőrlőbb.
- Este jó beesni az ágyba egy fárasztó nap után, nemigaz? – mosolyodtam el. Ilyen szempontból előnyös, hogy nem kell emeleteket mászni. Merőben más, mint az én lakásom, viszont ízléses és hangulatos volt. Jól éreztem magam benne. Mikor felajánlotta, hogy körbe vezet meglepődtem. Vajon a hálószobát is megmutatja? Vagy csak az én furcsaságom, hogy nem engedek senkit a hálóm közelébe? Akárhogy is van, kedvesen bólintottam miközben teámba kortyoltam. |
 - Persze, egy pillanat. - Gyorsan felpattantam, de azért vigyáztam, hogy ne lökjek fel semmit. Én nem voltam túlontúl mézkedvelő, ezért csupán egy kis, medve alakú tartályban volt mézem, aminek a tetején lévő cumiszerű kupakkal lehetett adagolni.
- Tessék - nyújtottam át a macit, várva a reakcióját. Persze a házikészítésű, kerek csokissütiket sem felejtettem el, a kis asztalra zsúfoltam a tálcát.
- Nem, csak ketten béreljük. De alig találkozunk, ő éjszakai sofőr, vagyis taxis, én meg van, hogy egész nap dolgozom. - Szükségesnek találkoztam magyarázkodni. - Egyébként nem nagy a lakás, ott már csak a fürdő van, meg a háló - mutattam a két ajtóra. - Majd megmutathatom, ha szeretné. - Közben beízesítettem én is a teámat. - Ön merre lakik? - érdeklődtem. Amennyire tudtam, felé fordultam, így kicsit olyan féltörökülés-szerű pózba húztam fel lábam. |
Az előszobában újból szétnéztem, és ahogy felhozta a bérlőtársat, tévedtem. Viszont abban már nem, hogy férfi az illető, legalábbis a fogason egy férfi kabát lógott. Érdekes...
- Amerikai stílus - jegyeztem meg a nyitott konyhára - praktikus - bólintottam, majd helyet foglaltam a kanapén. Kényelmes, kicsit jobb, mint egy bőrkanapé. Meleg föld színek jellemezték a helységet. Illett Lolita ebbe a környezetbe, természetes színek, egyszerűség mégis nagyszerű. Pont mint ő.
Szép fafaragásos dobozban kínálta a különböző ízű teákat. Alig tudtam választani, végül a jl bevált és kedvenc zöld tea lett. A dohányzóasztalra csinos kis tea szett lett lepakolva. Lolita a cukor felé mutatott. – Köszönöm, de méz esetleg nincs cukor helyett? – kérdeztem lágy hangleejtéssel. Nem akartam rossz benyomást kelteni vagy úrificsúrnak tűnni. Egyszerűen csak így szerettem a zöld teát, nem a cukorral van a bajom általánosságában.
Amint megkaptam, belecsurgattam egy keveset teámba, s magam elé véve kavargattam a hűlés érdekében.
- Szóval ketten élnek itt vagy többen bérlik ezt a lakást? – kíváncsiskodtam, miután Lolita is helyet foglalt. |
Örömmel fogadtam, hogy elfogadta az invitálást. - Tudtam, hogy a süti segít - mosolyodtam el. Bementem a kapun, remélve, hogy követ, majd kivételesen sikerült elsőre kinyitnom az ajtó zárát. Egy előszobába értünk, ahol fogasok voltak meg egy cipőtartó, az ajtóval szemben lépcső. - Nincs itthon a házbérlőtársam - állapítottam meg. - ő lakik a felső szinten, én az alsón. - Szükségesnek láttam ezt a kis magyarázatot adni. A lépcső melletti ajtón mentünk be, s egyből a nappaliba értünk, amivel együtt volt a konyha.
- Üljön le, kérem - mutattam a közepes méretű fekete kanapéra, - gyorsan elpakolok és felrakom a teát. - A termékeket először a pultra, majd a helyükre tettem, a vizet is elkezdtem forralni. - Válasszon teát - léptem oda hozzá egy díszes dobozzal, amiben a filtereket tartottam. Ekkor vettem észre, hogy rajtam maradt a zakója. Gyorsan kibújtam belőle és a közeli székre helyeztem, gondolván, hogy majd kimosva visszaadom neki. Ha választott, gyorsan egy tálcára raktam a teázás minden kellékét és a kanapé előtti kis asztalra helyeztem. - Csak ön után - mutattam mosolyogva a cukorra. |
Lolita egy kis kétszintes házban lakik, valahol a külvárosban. Az felső szinten lévő lakás tulajdonossal jó viszonyt ápol, hiszen semmi zajos tevékenységet nem folytat. Ő lakik az alsó szinten. Nem túl nagy a lakás, a a nappali és a konyha egy légtérben van, ahonnan nyílik a háló, másik ajtón pedig a fürdőszoba. A hálószoba teraszáról pont le lehet látni a parkra. |
[25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Magam elé helyeztem a macis adagolót. – Aranyos – böktem felé kiskanalammal – a gyerkőcök imádják az ilyen apróságokat is az irodámban – valamiért beszélhetnékem támadt és természetesen a munka bukott ki belőlem. Munkamániásnak tűnhetek, de nem zavart.
- Persze, egy pillanat. - Gyorsan felpattantam, de azért vigyáztam, hogy ne lökjek fel semmit. Én nem voltam túlontúl mézkedvelő, ezért csupán egy kis, medve alakú tartályban volt mézem, aminek a tetején lévő cumiszerű kupakkal lehetett adagolni.