|
Témaindító hozzászólás
|
2017.02.19. 17:20 - |
Egy kellemes helyről beszélünk, ahová szívesen járnak az emberek szórakozni. Bár nincs sok ablak, mégis világos a hely, ami jó hangulatot biztosít a kerek asztalnál ülőknek. De aki esetleg egyedül érkezik és nem akar elfoglalni egy asztalt, a pulthoz is ülhet a magas, négylábú székekre.
A sarokban egy kisebb színpadon hétvégente mindenféle műfajban alkotó bandák lépnek fel. |
[29-10] [9-1]
 - Örültem a találkozásnak - biccentettem udvariasságból és néztem, ahogy elmegy. Nem voltam benne biztos, hogy akarok-e még vele találkozni, bár valamiért úgy éreztem, hogy fogok. Túl kicsi a város ahhoz, hogy ne fussak vele össze többször.
- Akkor most kezdődhet a buli - közöltem magammal és felálltam az asztaltól. A pulthoz sétáltam, ahol sikerült meghívatnom magam egy férfivel egy sörre, majd még eggyel egy tequilara is. De ez még csak a kezdet volt, hiszen kimentem a pubból, hogy egy másik helyen csípjek fel valakit. Mert ma olyan felcsípős kedvem volt.
/lezárt kör/ |
 - Ezt jó hallani - kuncogtam. Végre nem kell irtózni a tömegközlekedéstől. Szerettem vezetni, de jelenleg nem engedhettem meg magamnak, hogy kocsit vegyek.
- Nem hiszem, nem vagyok bringás - ráztam meg fejemet mosolyogva. Kezdem érezni a borokat, többet mosolygok a kelleténél.
- Ha nem haragszol meg, én megyek - kezdtem el pakolászni, végül kiürítettem poharam tartalmát. - Örültem a találkozásnak, Ophelia! - hajoltam meg kicsit, megigazítottam frizurámat, újra felvettem blézeremet és elindultam új otthonom fele. |
El tudtam képzelni, hogy milyen orssz lehet Ázsiában buszozni. Ah. Amúgy sem szerettem túlságosan ha más emberekkel kell osztoznom, főleg nem ha a helyemen kell osztoznom.
- Á, itt kevés ember lakik. Azok is jobban szeretnek sétálni. Kocsi sincs túl sok. Egy két feltűnő autó azért akad, de nem ez a jellemző. Lehet, hogy a végén biciklire pattansz és azzal fogsz járni - vontam meg a vállam, feltálalva a lehetőségeket. Nem tudtam, hogy mennyire lehet sportos, de akár a kerékáros megoldást is kinéztem volna belőle.
Az biztos, hogy én a biciklit sem preferáltam.
Láttam, hogy neki is vészesen fogyni kezdett az itala, meg is állapítottam magamban, hogy lasacskán ideje indulni. |
- Már nagyon szabadulni akartam - válaszoltam keserűen. Ezt vehette volna az ember bántásnak is, de bóknak is. Nekem semleges maradt.
- Kicsit eldugodtabb helyen, a lakásra nem szerettem volna sokat költeni - bólinottam. - A tervben lévő munkahelyre többet szeretnék áldozni. Főleg, ha be fog jönni a dolog. Ha nem vagy nem úgy, ahogy tervezem, akkor vállalok mellé valamit, azon ne múljon - újabb kortyot nyeltem italomból. Jó lekötni a gondolataimat és nem voltam rest dolgozni. Igaz, hogy van, amit hamarabb megunok, de csak találok valamit...
- Igazán? - vontam fel szemöldökömet. - Ázsiára jellemző, hogy dugig vannak a buszok és vonatok. Egyszerűen borzalom. De ha itt nincs olyan heringparti, akkor az egy gonddal kevesebb lenne - halványan elmosolyodtam. Azon kaptam magam, hogy most az én italom is jócskán fogyóban van... vagy az idő repül ennyire? |
- Merészség volt úgy idejönnöd,hogy még nincs kész terved - állapítottam meg. Nem megbántani akartam, csupán ezt gondoltam.
- Szerintem a Fő utcán találsz kiadó helyiséget, bár azok borsosabb összegbe kerülnek, mint máshol. Bár nem tudom, hogy hol laksz - tettem hozzá tűnődve.
Fogalmam sincs, hogy miért akartam segíteni neki, bár ezt inkább csak beszélgetésből mondtam, mintsem tényleg ötletként. Ha megfogadja megfogadja, ha nem hát nem.
- Egyébként nem rossz a tömegközlekedés, szóval ha busszal kell majd a munkahelyedre menned, az sem rossz - tettem hozzá. |
- Bízom benne - bólintottam. Ha ő így látja, itteni lakosként, akkor azt hiszem megnyugodhatok. Kicsit sikerült ellazulnom. Nem rossz ez a csevej parti, csak hát meddig tarthat? Nem nagyon szeretnék magán dolgokba is belemenni.
- Még nincs üzletem, jelenleg csak tervezgetek és nézelődök. A belvárosban szeretnék, ennyi biztos, valahol közel a lakásomnál - válaszoltam bőszavúan. Vagyis magamhoz képest bővebben.
Nem tudom mennyire unhatta a társaságom, a köröm kocogtatás minek számít? Nem vagyok jó az ilyen megállapításokban... |
- Ha mindkét területen otthon vagy, akkor bizonyára nagy vevőköröd lesz - állapítottam meg. Nem kedvességből, egyszerűen csak józan ésszel gondolkodtam.
A borom egyre jobban fogyott, de megálltam, hogy ne húzzam le az italt.
- Hol nyitottál üzletet? - érdeklődtem. Attól, hogy én a saját magam által elkészített smink híve vagyok, egy kozmetikus bármikor jól jöhet. - Vagy még nincs helyed? - Nem hallottam mostanában megnyílt szalonról, bár lehet, hogy csak elkerült az információ. A férfiak amúgy sem híresek a kozmetikushoz járásról, bár meglepődnénk, hogy mennyi piperkőc egyed akad.
Körömet a poháron kocogtattam, de abbahagytam, amint válaszolni kezdett. |
- Kétség sem fér hozzá - húztam féloldalas mosolyra számat. Szerettem én is az estéket, de inkább otthon, a terszanon egy babzsák fotelben ücsörögve és úgy nézni a csillagos eget.
- Ha nincs konkurencia az már valami - villanyozódtam fel. - Igen, azzal kezdtem először ezt az egészet, ugyanis csak hobbiból kezdtem bele ebbe a szakmába - magyaráztam. Hátradőltem székemen, hogy körbepillantsak egy kicsit a helyen.
|
- Éjszaka minden izgalmasabb - erősítettem meg mondatát, miszerint éjszakai bagoly vagyok.
Nem tévedtem olyan sokat a gondolataimban, amikor a szakmájáról kérdeztem. Sminkes. Én ugyan jobban szerettem magamat sminkelni, mégis értelmét láttam az üzletnek.
- Szerintem a városban még nem volt sminkes, szóval nem tudják, hogy kelleni fog-e nekik ez a szolgáltatás, de konkurenciád nem lesz, azt hiszem - fejtettem ki a véleményem.
- Kozmetikusként is dolgozol? - kérdeztem, mivel úgy gondoltam, hogy abban előbb tudna klienseket találni. |
- Akkor éjjeli bagoly vagy? - kérdésnek szántam, de szinte kijelentésként is helyt állt volna.
Elmosolyodtam egy rövid időre. Tényleg oda lehet ezért a kisvárosért. Remélem majd én is ugyanígy fogom érezni magam itt.
- Sminkesként dolgoztam és igyekszem itt is ezzel foglalkozni – kézfejemre helyeztem állam. – Nem tudom mennyire van szükség itt ilyesmire, de nagyon szeretem csinálni – bővítettem ki válaszomat mosolyogva. |
- Általában este vagy éjszaka dolgozom, az a pár óra meg hamar elmegy. - Főleg ha van kivel flörtölnie a nőcskének, de ezt már nem tettem hozzá.
- Nem volt rossz választás - vágtam rá, miután válaszolt, majd az asztal alatt megcseréltem keresztbe rakott lábaimat, mert elzsibbadtak.
- Mivel foglalkozol egyébként? - Ha tippelnem kellett volna, talán masszőrt vagy fodrászt mondtam volna, esetleg esküvőszervezőt. De ahelyett, hogy tippeltem volna, meghallgattam a válaszát. |
- Azt hiszem ez teljesen normális heteroként - kuncogtam. Ugyan ki ne szeretné a férfiakat? - tettem fel magamban a kérdést még mindig mosolyogva.
- És nem fáraszt le az, hogy egész nap talpalsz? Vagy normális munkahely? - érdeklődtem. Sosem vonzott a turizmus, pont az olyanok miatt, hogy egész nap futkosás, amíg másnap pihenőnap az nekünk munkanap, ráadásul ötszöröse a normális melónak.
- Akkor azt hiszem túlélem - forgattam meg szemem mosolyogva. - Ha nem túl vénasszonyosan pletykásak, akkor elfogadható.
Még én is elgondolkodtam a kérdésen. Miért? - Remek kérdés... -kezdtem bele őszintén. - Sok nyelvet sikerült elsajátítani és sok helyen jártam már, de nem akartam ismert helyre menni. Nagyjából ráböktem a térképre és tádám! - tártam szét karomat. Nem is hazudtam, ha azt nézzük. Csak kerestem egy állást egy eldugott helyen, albérletet és már cuccoltam is. - Szeretem Görögországot is, viszont csak kiruccanás szempontjából. Nem szívesen élnék ott állandó jelleggel. |
- Ugyan - nevettem ismét, legyintve. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kínosan fogja érezni magát, ha eljátszom ezt az örömlányos témát. De vicces volt. - szeretem a férfiakat - vontam meg a vállam.
- Pultosként elég sok mindent hall az ember. Még olyan történeteket is, amiket nem akar. De hát azért kapjuk a borravalót, ha rendesek vagyunk. Munkaköri leírásban akár benne is lehetne. - Számomra hasznosak voltak a részeg emberek titkai, ki tudja, mikre lehet felhasználni majd az infokat.
- Alapjáraton az ember egy pletykás faj... itt sincsenek rosszabb emberek ilyen téren, mint máshol - magyaráztam.
- Hogy-hogy ezt a várost választottad? - kérdeztem. |
- Isten mentsen! - emeltem fel kezeim védekezésképpen. Elég félreérthetően fejeztem ki magam. - Nem, tényleg nem így értettem, de akkor tisztázva - nevettem. - Arra voltam kíváncsi, hogy tényleg elcsavarod-e a fejüket meg mennyire szoktál velük foglalkozni. Semmi közöm hozzá kivel, mikor, hol és hogyan - legyintettem mosolyogva.
Végül válaszolt a kérdésemre, ami nem az örömlány célzást akarta volna szolgálni. Cseppet sem nézett ki úgy, mint egy szajha vagy bármi. Elegáns, de szexi volt. Szerintem aranyközépút. Lehet valakinek túl sokat mutató, de Ophelia tudta viselni megválasztott ruháit.
- Ó, értem - bólintottam. - Nem fárasztó? - könyököltem az asztalra. - Ha már felhozódott ez a kínos téma, amiért elnézést, de tényleg nem ez volt a kérdésem. Szóval - köszörültem meg torkomat - mennyire pletykásak itt az emberek? Mondtad, hogy kis közösség, de nem bírom, ha összevissza beszélnek az emberek a másikról... Vagy ez is egyéni szoc probléma? - sóhajtottam és újabb nagy kortyot nyeltem boromból. |
Ahogy láttam, ő is észrevette a számos férfitekintetet, amik egyenesen az asztalunkra szegeződtek. Sajnos egyik sem volt az esetem, bezzeg ha az lett volna, már rég nem itt volnék.
Kérdéseire felhúztam az egyik szemöldököm, majd féloldalasan elmosolyodtam egy olyan mosollyal, aminek sok férfi örült volna. Az asztal fölött közelebb hajoltam hozzá.
- Csak nem arra szeretnél rákérdezni, hogy kurva vagyok-e? - búgtam. - Hogy éjszakánként férfiakat viszek fel magamhoz, hogy kielégítsem minden vágyukat? - Visszatértem eredeti testtartásomba, elhagyva az intimszféráját, s közben megráztam a fejem. - Nem vagyok. - Felnevettem, ami akár sötéten is hangozhatott volna, ha nem lenne csilingelő hangom. Nem vagyok örömlány, megválaszthatom, hogy kivel és mikor fekszem le.
- Egyébként pultos vagyok egy kevésbé ismert bárban - vallottam be, azt persze nem tettem hozzá, hogy egy kicsit speciális bárban. |
- Ez megnyugtató – mosolyogtam, bár nevetését nem tudtam hova tenni. Mondjuk lehet hülye kérdés volt egy hozzáillő nőtől, hogy milyenek az emberek. A nyitottság megnyugtatott, ugyanis találkoztam sok ázsiai utáló emberrel és nem éppen kellemes úgy élni valahol, ahol kutyaevőnek neveznek stb jó kívánság és bók…
- Csak meg tudom tartani a határaimat. Nincs azzal baj, ha látásból ismernek, csak ne akarjanak nagyon a magánszférámba jutni – helyesbítettem. Egy-két csevej még nem a világvége. – Ha mégsem, akkor lehet tovább utazom vagy egy hosszabb nyaralásra megyek és visszajövök ide. Megoldom – megemeltem felé poharamat, majd egy nagy kortyot lehúztam belőle.
Kezdett izgatni a férfi topik. Főleg, hogy a pillantások nem akartak csillapodni, sőt. Levettem zakómat, hiszen kezdett fülledni a levegő idebent. Vagy csak én ittam már eleget hozzá. – És miként keresed a pénzt? – tettem fel a következő kérdésem. – Komoly kapcsolatod akkor neked sincs? Élvezed a férfiak társaságát, ugye? – néztem oldalra újabb szempárok felé biccentve. Kaján vigyorok, felénk fordított testtartás, „véletlenül” arra járó egyedek. Kicsit sem feltűnő… |
A kérdésére felnevettem. Velem a legtöbben kedvesek. Főleg a férfiak, de ha akarok valamit, a nőknek sem kell könyörögnöm. Kicsit finomítottam a válaszomon, most nem volt kedvem hencegni:
- A jó helyen kell keresni a kedves embereket.. Egyébként a legtöbben nyitottak sok dologra. Szerintem ebben a kisvárosban lassan már mindenki ismerni fog mindenkit, legalább látásból. Ilyen szempontból nem jó neked, hamar innen is tovább kell állnod, hogyha privát életet szeretnél. - Közben megjött a pincér és letette elénk a rendelt italokat. Nyelvemmel végigsimítottam felső ajkam ívén, amint megéreztem a borom finom illatát. Az asztal alatt keresztbe tettem a lábaimat és izgalommal a kezembe vettem a poharam és belekortyoltam. - Remek - hümmögtem. |
- Nem – jó, első hazugság. Persze, hogy hiányoztak emberek, de sajnos túléltem őket… - Magányos én sem vagyok, és az ismerkedéssel sincs bajom. Csak néha napján – jegyeztem meg halkan nevetve. – Néha nincs kedvem a társasághoz – vagyis nem akarom, hogy legyen társaságom. De ezt nem akartam neki elmondani. Tudom, nem én lennék az első ember, aki nem akar valamilyen okból kifolyólag hosszútávú kapcsolatot kialakítani. Senkivel. Az égegyadta világon senkivel.
Hozzánk intett Ophelia egy pincért, aki sietősen oda is szegődött. Ebben a nőben van valami… még mindig. Rendelt magának egy vörösbort, én pedig ugyanúgy egy fehér félédeset kértem.
- Egyébként milyenek itt az emberek? Mármint mennyire közvetlenek? – tértem vissza az eredeti témára. |
| Ophelia: - Hm.. de, egyedül élek - válaszoltam. Máramennyire egy fogadó egyedüli létnek számít. Sokan megfordulnak arra, nem igazán szoktam magányos lenni. - Egyedül élek, de nem vagyok magányos, szeretek ismerkedni - fejeztem be a gondolatot. Az ismerkedés gyaran kihasználást jelentett, de ezt nem árultam el neki. - Nem is hiányzik senki? - kérdeztem, hogy fentartsam a beszélgetést. Közben lehúztam az utolsó kortyokat a sörömből. Viszonylag jól éreztem magam, így magunkhoz intettem egy pincért, aki kiskutya módjára sietett hozzánk. Kértem egy pohár vörösbort, meg megkérdeztem beszélgetőpartneremet, hogy kér-e valamit, majd szabadon bocsátottam a pincért. |
- Meghiszem azt. Önérzetes franciák – féloldalasan elmosolyodtam. Belekortyoltam italomba, bár nekem nem fogyott olyan vészesen, mint partneremnek.
Bólintottam. Az nekem is feltűnt, hogy végül is van itt minden, amire szüksége van az embernek. Ezért is tetszett a hely, ahol lakom, minden egy karnyújtásnyira van, így nem kell sokat mászkálnom és olyan sok emberrel sem kell találkoznom. Kifejezetten praktikus, amikor éppen utálom az embereket.
Természetesen rákapott az „új én, új élet” témára. Nem kellene ilyen sokat beszélnem. – Igen, az – biccentettem. – Mint mondtam, megszakadt szinte az összes komoly kapcsolatom és új közösségre vágytam, ahol nem ismerek senkit. Meglehet, hogy Szöul nagyváros és igazából ott az egész ország, de mindig is szerettem világot látni. Nem kell senkihez sem igazodnom, elvagyok egymagam – ujjaimmal a pohárral játszottam. – Tudod milyen ez, nem? Vagy te nem élsz egyedül? – pillantottam fel rá. |
[29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Örültem a találkozásnak - biccentettem udvariasságból és néztem, ahogy elmegy. Nem voltam benne biztos, hogy akarok-e még vele találkozni, bár valamiért úgy éreztem, hogy fogok. Túl kicsi a város ahhoz, hogy ne fussak vele össze többször. 
- Ezt jó hallani - kuncogtam. Végre nem kell irtózni a tömegközlekedéstől. Szerettem vezetni, de jelenleg nem engedhettem meg magamnak, hogy kocsit vegyek.