|
Témaindító hozzászólás
|
2017.02.19. 17:14 - |
Átlagos szupermarket, ahová mindenki jár, ha szüksége van ételre. A választék nem a legnagyobb, de három-négy fajta termék azért akad a polcokon. Az árak reálisak, kevés termék van túlárazva. Havonta nagyon jó akciókat lehet kifogni, csak figyelni kell. |
[14-1]
- Az igaz, hogy csak őket minősíti – bólintottam egyetértően. A harmadik személy csak harmadik személy. Az, hogy ilyen előfordul egy kapcsolatban, az azon a két személyen múlik, akik együtt vannak.
 - Gnóóóóm? – összeszűkült szemekkel néztem rá. Remélem látta, hogy villámokat sújtok felé. Arra már nem is válaszoltam, hogy mi lesz a bevásárolt élelmiszereinkkel, ha lökdösöm. Úgy sem megyek neki annyira, hogy repüljenek a dolgaink. – Te vagy Góliát, nem én a törpe – néztem rá még mindig gonoszan. Amúgy nem mintha olyan égimeszelő lenne, és számomra eléggé vonzó volt egy pasiban a magassága.
- Szeretnéd, ha kiskorú lennék – forgattam meg szemeimet nevetve. Vicces lenne, ha közölném vele a valódi életkoromat. Biztosan nagyot lesne. Néha egy-egy szerencsétlen fiúcskánál elsütöm, persze nem esik le nekik, cukkolásként remek eszköz.
A burkolt randis megjegyzésre felvontam egyik szemöldökömet – Azt hittem nálad ez kihalt fogalom – húztam az agyát. Nyilván az egyéjszakás kalandoknál nem volt szükség ilyenre, de úgy láttam neki lehetett szívni a vérét és nem veszi magára a poénos megjegyzéseket. Azt nem tettem már hozzá, hogy nem akarok én randizni, csak unatkozom. Vagy hát, ha úgy alakul… felőlem lehet randi is. Állj le Audrey! – parancsoltam magamra.
- Ó, micsoda úriember – biccentettem, amikor előreengedett. Gyorsan fizettem, majd megvárva őt folytattam – Audrey vagyok, most már nem idegen – kacsintottam játékosan. |
 Megvontam a vállam.- Ennek igazából nincs jelentősége. Mármint, ha egy ilyen kapcsolatban élő ember ajánlja fel magát, akkor miért utasítanám el? Elvégre nem én könyörögtem neki, hogy tegye meg.- magyaráztam, szerintem teljesen jogosan. Elvégre miért a kivülálló szégyelje magát, ha egyszer a kapcsolatban élő ilyen. Nyilván, ha lenne bennem valami bajtársiasság, akkor elutasítom, de ez nem foglalkoztatott tulzottan, az emberi kapcsolatokra már rég nem adtam, igazából kezdetben sem, tehát, felesleges ezen rágódni.
Kíváncsian figyeltem, ahogy szája elé kapja a kezét. Aranyos gesztus volt, de nem értettem a miértjét, mindenesetre rá hagytam és nem foglalkoztam apróságokkal.
Miután megindultam és meglökött, felröhögtem és rá pilantottam.
-Nem akarod, hogy az összes cuccunk a földön végezze, ugye? Mert akkor inkább ne lökdös, te kis gnóm.- mondtam tetetett lesújtó pillantással.
Engedtem, hogy átvegye a cuccait, majd érdeklődve néztem rá ismét.
-Ez burkolt randimeghívás akart lenni? Bocs, de 18év alattiakkal nem kezdek.- vigyorodtam el. Sejtettem, hogy nem olyan fiatal, de üdítő volt az, hogy volt kit piszkálnom. Máris boldogabb lett a nyomorúságos életem.
- Különben is anyukám azt mondta, hogy ne menjek sehova idegenekkel.- biggyesztettem le az ajkaimat, előreengedve a kasszánál. |
- Tehát menyasszony. Ez egyre mókásabb – forgattam meg szemem mosolyogva. Az már meg sem lepett, hogy illuminált állapotban nem válogat. Kiejteni inkább nem ejtettem ki a számon, mert 1., ezzel ő is tisztában van, legalábbis most beismerte 2., elég volt a köcsög Audreyból.
Mikor folytatta az ökörködést, nem is bírtam megállni nevetés nélkül. Egy pillanatra arcom elé is kaptam tenyereimet, ezzel eltakarva magam és úgy kacagtam. Ne kérdezze senki miért takarom el magam, idétlen megszokás.
Szuper, egy újabb vigyor, de ezt már csak a gáz énem és dadogásom miatt kaptam. Idegességembe elvörösödtem, éreztem, hogy kicsit megmozdul a lábam alatt a talaj. Bárcsak el is nyelne! A ráadás csak akkor következett, amikor fejemet gyengéden megpaskolta és Törpillának hívott.
Durcásan néztem vissza rá. – Nem kell… - hiába szabadkoztam már át is vette a kosarat. Puffogva utána mentem és meglöktem vállammal. Nem mintha nagy ellenfél lennék neki. – Inkább egy italra hívj meg valamikor, ezt ki tudom magamnak fizetni – öltöttem rá nyelvem, s újra megragadtam kosaramat. |
Szórakozottan felhorkantam, mikor a csajszi azzal a névvel illette az előbbi nőt, amit én aggadtam rá.
- Biztos vagyok benne, hogy a vőlegénye kifizeti majd.- hoppá! még egy részlet, ez egyre jobb.
- Bocs, részegen nincs ízlésem..-ismertem el, majd vártam mondandójának a folytatását.
-Micsoda egy pukkancs vagy...-akadtam ki.- Dave? Komolyan? Szerintem egyértelműen Daniel-es fejem van.- vágtam csípőre úgy a kezem, mint az előbb Molly, aki nem Molly.
Meglepődtem saját magamon, hogy ennyire felélénkültem, Biztos a pofon tehet róla, meg a kiadós visongás. Az még a holtakat is felverné... Haha önirónia kérlek.
Amikor elhebegte a válaszát, elvigyorodtam rajta.
Mivel egyértelműen végeztünk itt mind a ketten, nem tudtam miért fagyott le pár lépéssel odébb, még mindig engem nézve. Kissé félrebillentettem a fejem, majd odaléptem hozzá, és szabad kezemmel gyengéden megpaskoltam a fejetetejét.
-Mi az törpilla? Azt akarod, hogy legyek lovag és vigyem helyetted?-érdeklődtem, de választ se várva felkaptam az ő kosarát is.
-Fizetni nem fogok.- szögeztem le, és azzal el is indultam a kasszák felé. Most kivételesen jó hangulatom volt, szóval miért is ne alapon gondoltam adok okot a kislánynak, hogy a társaságomban maradhasson, amíg kiérünk. |
- Ó, szegény Molly. Neki is megspórolhattál volna egy új műkörömépítést – kuncogtam, utalva arra, hogy nem biztos hogy a karmok megúszták ezt a támadást letörés vagy valami egyéb nélkül.
- Na tessék. Jól beleválasztottál akkor, ööö… - elhúztam számat, majd leutánozva az ő mozdulatait, amikor borostáját simogatta elgondolkodva – legyen Dave! Az egyszerű, és minden harmadik embert úgy hívják. – húztam agyát. Semmi rossz szándékból egyébként, úgyhogy remélem nem veszi magára és egy vigyorral fogja méltányolni.
Meglepődtem, hogy hagyta magát és nem húzódott el rögtön. Természetesen nem sokáig tartott, viszont mikor keze enyémhez ért megrezzentem kicsit. Pislogva felpillantottam rá, egyenesen szemébe nézve, majd felemeltem kezeimet megadóan.
- Igen, nos… - hebegtem – nem nagy sérülés, valóban.
Ez igen Audrey, micsoda megállapítás. Beletúrtam hajamba megigazítva a kuszaság miatt, meg hogy előre zuhant az összes. Én is tettem pár lépést hátra, de nem indultam el a kassza felé. Igazából fogalmam sincs mire vártam, mozdulni azonban nem mozdultam. |
Ugyan hallottam a másik lány vihogását, de nem számoltam azzal, hogy miután lecsitultak a dolgok, idejön hozzám.
Grimaszolva féloldalasan pillantottam rá.
- Vicces kislány. Mellesleg két hetente, ha találkozom valamelyikkel, de azok általában tudják, hogy felesleges a teperés, mivel ezt mindig tisztázom, még az akció előtt. Mivel a lány nevére se emlékeztem valószínűleg annyira segg részeg voltam, hogy elfelejtettem közölni ezt vele is.-gondolkodtam el ismételten. Majd mint aki megvilágosodott csettintettem egyet.
-Aha!! Fogalmam sincs hogy hívják, de az ágyban minden volt csak vad nem.-bólinottam, mint aki tökéletesen elégedett azzal, hogy ezt sikerült felidéznie. Igazából elégedett is voltam. ennél többet igazán ne várjon tőlem senki.
- Persze, ha te vadnak nevezed, mikor észnélkül visongat és csapkolódik...-mormoltam az emlékek miatt összeréncolt szemöldökkel.
Én az ilyet leginkább csak madonnamuffoknak nevezem. Teljesítmény nyulla, de a tesük legalább jó, kár hogy a többség pornósztárnak képzeli magát.
Mivel eléggé elvoltam a saját gondolataimmal, meglepődve kaptam tekintetem a lányra, mikor az nekiállt zsepivel törölgetni. Nem húztam el a fejemet, mert nem akartam véresen mászkálni, inkább csak csendben figyeltem a kedves arcot.
-Hmm, mit nem mondasz..-motyogtam kezéret simítva a sajátom.- Elég lesz, nem nagy cucc, hamar begyógyul.- mondtam elhúzódva. |
Vigyora láttán győzedelmes mosoly kúszott arcom, azonban úgy tűnik a Szőke ciklon magáénak tudta. A következő pillanatban már a srác nyakán csüngött. Röhejes volt, amit leművelt ez a nőnek nem mondható egyed. Mikor le akarta pattintani a srác elég nyögvenyelősen állt neki és nem tudtam visszatartani vihogásom, mikor egyenesen megkérdezte a hölgyemény nevét. Te jó isten, ez jobb mint a valóság showk összesen. Egy kis komédia is belekeverve.
Mademoiselle úgy viselkedett, mintha fejből olvasná a forgatókönyvet. Vajon ezt hányszor kellett a tükör előtt eljátszania, hogy tökéletesre csiszolja és ösztönösen jöjjön is? Látszott, hogy kezdi elveszteni azt a maradék önuralmát, de a cérna akkor szakadt el végül, amikor random nevet kapott. Nagy sötétvörösre rúzsozott száját olyan káromkodások és visítások hagyták el, hogy csak néztem. Totál letaglózott. Én is tudok csúnyán beszélni, de ez úgy önti magából, mintha könyvből olvasná.
A hab a tortán a pofon volt. Ha egy gagyi hollywoodi filmről lenne szó valóban ez a rész következett és biztosan tovább kapcsoltam volna az adón. De ez így! Elviharzott, s már csak büdös kölni szagot hagyott maga után. Remélem rendesen szellőztet ez a fickó, még a végén mérgezésben patkol el.
- Ez mindennapos vagy csak ő ilyen vad az ágyon kívül is? – tápászkodtam fel, majd közelebb mentem hozzá. – Te szegény, jól ellátták a bajodat – előkotortam táskámból egy zsebkendőt, s letöröltem azt a minimális vért, ami megeredt. – Első szabály: ne kezdj ki műkarommal rendelkező hárpiával – kuncogtam.
Ha nem fogadta el zsebkendőmet, akkor egy undok szem összeszűkítéssel jutalmaztam, végül kosaramhoz mentem és lehajolva érte felkaptam alkaromra. |
Hallottam a lány megjegyzését, amin akaratlanul is, de elvigyorodtam. Mondjuk ez nagy hiba volt, mivel a kedves barátosnőim egyike, ezt lelkesítésnek vette, mert mint mondtam, ostoba egy némber.
A nyakamba vetve magát áradozott arról, hogy mennyire boldog hogy lett, mert miután kiraktam és hazament azt is elfelejtette, hogy hol lakok. Míly meglepő.
Egy darabig egész jól türtem, hogy a bolt közepén megszadiz, de aztán nekiállt fel le pattogni, nekem pedig egyre jobban hasogatott a fejem, szóval levakartam magamról.
- Nézd...- kezdtem bele, de megakadtam, mivel fogalmam se volt, hogy hívják.- Izé... Mi is a neved?- kérdeztem borostás államat vakargatva, miközben emlékeim között kutakodtam.
Látszólag ez már kissé letörte a lelkesedését. Csípőre vágta a kezét és közölte, hogy találjam ki én magam.
HÁt kösz baszki, pont azért kérdem, mert fingom sincs róla. Végül megadóan vállat vontam.
- Legyél mától Molly, azt könnyű megjegyezni.- ajánlottam fel. A pipacsvörös arcból már levágtam, hogy nem jött be neki az új neve, szóval nyakamat behúzva készültem fel a viadalra.
A szokásos sablon dumát vágta hozzám, hogy mekkora gyökér vagyok, nem is volt olyan jó velem, ő se tudja az én nevem és a többi blabla. Közben pedig párszor megpróbált mellkason taszítani, de inkább csak ő vesztette el egyensúlyát a tipegőjében.
Végül beérte egy pofonnal, aztán szőkehaját hátravetve elviharzott. Elgondolkodva meredtem utána, majd előkaptam a telefonomat, hogy lássam műpatái nem-e hagytak nyomot rajtam. |
Fintor az megy… - gondoltam magamban. Biztos hosszúra és eseménydúsra sikeredett az éjszakája. Pont elkapta tekintetem. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy 16 éves kis fruska. Kétség kívül helyes pasi volt, nem hiszem, hogy nagyon meglepte, amiért visszanéztem rá. De nem azért tettem. Legszívesebben meg is mondtam volna neki, csak azzal egy szinttel lejjebb csúszok a tinipicsa ranglétán. Azt pedig nem akartam, és meg is bántam volna egyből, ahogy odafordultam volna felé. Audrey, vásárolj! – figyelmeztettem magam, ugyanis legeltettem még rajta tekintetem, amikor elnézett. Ó, hogy az a francos mennycsapás, milyen válla van…
Fülsüketítő visítás hallatszott. Tenyeremet fülemre tapasztottam. Jobb hallás, ezért utállak.
- Azt hittem állatokat behozni tilos… - morogtam a kelleténél hangosabban. Reménykedtem, hogy senki nem hallotta meg rajtam kívül. A hang irányába kaptam fejem és egy nőn állapodott meg a tekintetem. Egek. Követve tekintetét az előző krapekot szúrta ki, aki segített nekem. Magasságok egek, micsoda nőmágnes. Kíváncsian leguggoltam a vizespalackokat tároló polc előtt, s kíváncsian vártam a folytatást. Újra a srácra pillantottam, és nem igazán örült a hölgyeménynek. Ó-ó, csak nem ismerik egymást?! Élő valóságshow! |
Enyhe migrénem se tette ragyogóbbá a kedvem, így továbbra is savanyú képpel meredtem a lányra, mikor beszót. Az agytekervényeim még nem indultak be, így csak néztem rá kukán, miközben azon gondolkodtam, hogy itt nincs semmi, ami elé kilökhetném.
Végül csak arra figyeltem fel, hogy bocsánatot kér, majd megköszöni a segítségem.
Vágtam egy fintort, majd elfordultam a lánytól, semmi türelmem nem volt, egy cserfes energiabombához.
Amíg én az egyedüli szerelmeimnek szenteltem a figyelmem maradékát, addig a lány is tovább ment. Őszintén megkönnyebbültem tőle.
Amint végeztem haladtam is tovább, hogy üdítőket is vegyek, mivel a lakásra felhozott vendégeim nem mindig szeretik a töményet.
Ahogy láttam az előbbi lány se volt, a tömény alkohol híve, mivel valamivel messzebb tőlem, szénsavas vizet pakolászott magának.
Pont időben kaptam el a tekintetem, mivel hátralesett, majd felnevetett, amitől kishíjján lefejeltem a polcot.
Hogy az istenbe van valakinek ilyenkor ennyi energiája? Remélem energiaitalt nem vesz, mert még megfontolom és elköltözök a városból. Kinézem belőle, hogy egy doboz után át megy valami hiperaktív akármibe és visongva rohan végig az utcákon.
A fantáziaképem eléggé szinesre sikeredett, szóval újra kellett indítanom a szoftvert, hogy újra életképes legyek.
Ekkor hallottam meg az örömteli sikkantás nem messze tőle. Bajt érezve fordultam meg. Hát persze. Az egyik egyéjszakásom volt az.
Nem voltam büszke arra, hogy ilyennel álltam össze, mivel a többinél is síkabb volt agyilag. Menekülni viszont már késő volt, a boltosok meg tuti nem értékelnék a humoromat, ha hozzá vágnék egy karton pepsit.
Lassan elkezdtem hátrálni. -Állítólag ezek megérzik a félelmet, szóval semmi hirtelen mozdulat.- fegyelmeztem magamat némán. |
Azon kaptam magam, hogy eltávolodom a polctól és már semmiben sem kapaszkodok. Sikkantottam egy aprót, majd amikor a kevésbé sem nevezhető friss és üde úriember leemelte, amiért nyúltam széles vigyor kúszott arcomra.
- Ne aggódj, biztos felmosnák és eltennék számodra – csípős Audrey, ajajj. Ezért kapni fogok. Mikor rádöbbentem, hogy előbb járt a cserfes szám, gyorsan összepréseltem ajkaim és elfordítottam tekintetem. Ja, nagyon érdekes az a Micimackós gyerekpezsgő.
Megköszörültem torkomat. – Bocs. Szóval kösz – pillantottam rá, bár nem úgy tűnt mintha érdekelné akármilyen köszönöm vagy bukj fel hozzászólás. Válogatott az italok között én pedig jobbnak találtam, ha odébbállok. Szénsavas vízért mentem, hogy a tuti fröccs be legyen keverve, ha Kaidennél lógnék.
Halkan dúdolni kezdtem, míg nézelődtem. Olykor hátra pillantva, hogy merre jár Morcica. Hű, ha ezt megmondanám neki, tuti szájon vágna. A gondolatra elnevettem magam. |
Tegnap este sokáig melóztam, most még is magamhoz képes igen csak korán sikerült felébrednem legnagyobb bánatomra. Könnyesre ásított szemekkel másztam, vagyinkább csúsztam ki az ágyból.
Résnyireszűkült szemekkel mentem a szobaajtóig, mivel a függönyöket nem húztam el, így pedig telibevágott a nap, amitől savanyú arcot vágtam.
Csodálkoztam, hogy eltaláltam a hűtőig, mindenesetre kinyítottam és a legszebb látvány tárult elém... Vagy még se. Megdörzsöltem a szemem, de nem... Továbbra se volt benne semmi.
Cifrakáromkodások közepedte csörtettem vissza a szobába, hogy felöltözzek és elmenjek bevásárolni.
Amíg én össze szenvedtem magam, addig lusta macskám nyugodtan figylt engem az ágyból.
Hülye dög, semmi haszna sincs!
Bosszúsan felkaptam a kocsikulcsom, miután elkészültem és addig abba se hagytam a bosszankodást, amíg a bolthoz nem értem. Parkolóhelyet találtam, szóval az üzletben felkaptam egy kosarat és már mentem is.
Mivel ennivalóm se volt, így teleszórtam minden ehetővel a kosárkámat, amit kellően szimpatikusnak találtam.
Ezekután lefordultam az italokhoz, de a sor elején le is fékeztem és pislogtam párat.
Elsőre azt hittem, behalucinálom, de sokadik pislogás után is ott csimpaszkodott a polcokon egy lány. Összeráncolt szemöldökkel néztem körbe, de nem volt senki más.
Közelebb mentem és a háta mögött álltam meg ismét. Kis ideig figyeltem ahogy kepeszt, majd megunva, hónalatt megragadtam és nemes egyszerűséggel lemeltem a polcról, majd arrébb raktam.
Szó nélkül leemeltem a már félig leküzdött üveget és a kezébenyomtam.
- Még csak az hiányzik, hogy összetörjön az a sok üveg.- dünnyögtem magamnak is pakolva. A lány testiépsége nem igazán hatott volna meg, a piát viszont sajnáltam, de szerencsére nem történt katasztrófa, mert közbeléptem. |
Átszökdeltem a szomszédba, hogy ismét Kaiden nyakán lóghassak, azonban nem találtam otthon. Már megint megszökött előlem – gondoltam magamban kuncogva. Néha teljesen az idegeire megyek, azt hiszem, de csak szeretetből. Körbejártam a lakást, a hűtőket nyitogattam, szétnéztem a minibárban is, csakhogy rendes kaját nem találtam. Még chipset sem. Note to self: fejéhez vágni, hogy még nassolnivaló sincs és akár éhen is halhatnék miatta. Bezártam az ablakokat, amit szellőztetés végett nyitott ki, írtam a hűtőjére egy cuki kis üzenetet és távoztam.
Elbaktattam a közeli szupermarketbe, magamhoz vettem egy kosarat és gyök kettővel közlekedtem. Nem láttam ismerős arcokat, de nem mintha kifejezetten leakartam volna állni bájcsevegni. Beledobáltam pár zacskó chipset, nachost, ropit és ilyen nyalánkságokat a kosárba, s mire az italos részleghez értem el is fáradtam. Leraktam a kosarat magam elé amíg szemrevételeztem a kínálatot.
- Nem sok semmi… - jegyeztem meg morogva magamnak. Feljebb kukucskáltam, hátha a felsőpolcokon van valami normális pia, csak semmit nem láttam. Fenébe, hogy kivételesen nem magassarkút vettem fel – dünnyögtem magamban. Körbetekintettem, nyugtáztam, hogy nincs senki körülöttem felkapaszkodtam a legfelső polcban, másik kezemmel az üvegeket tapogattam. Éreztem, hogy az egyiket sikerül előrébb tolnom, ahogy ott szerencsétlenkedtem. Vártam, hogy bekövetkezzen a nagy csörömpölés és a szilánkok mindent ellepjenek. Inkább be is hunytam a szemem… |
Átlagos szupermarket, ahová mindenki jár, ha szüksége van ételre. A választék nem a legnagyobb, de három-négy fajta termék azért akad a polcokon. Az árak reálisak, kevés termék van túlárazva. Havonta nagyon jó akciókat lehet kifogni, csak figyelni kell. |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- 
Megvontam a vállam.- Ennek igazából nincs jelentősége. Mármint, ha egy ilyen kapcsolatban élő ember ajánlja fel magát, akkor miért utasítanám el? Elvégre nem én könyörögtem neki, hogy tegye meg.- magyaráztam, szerintem teljesen jogosan. Elvégre miért a kivülálló szégyelje magát, ha egyszer a kapcsolatban élő ilyen. Nyilván, ha lenne bennem valami bajtársiasság, akkor elutasítom, de ez nem foglalkoztatott tulzottan, az emberi kapcsolatokra már rég nem adtam, igazából kezdetben sem, tehát, felesleges ezen rágódni.