|
Alyda Gensch
 |
 |
|
Név: Alyda Gensch |
Kor: 113 (látszólag 27) év |
|
Becenév/Álnév: Lyda, Lidiya (utóbbit az angyaloknál) |
Született: 07. 13. Berlin |
|
Foglalkozás: nővér |
Faj: anretia angyal |
|
Lakhely: városban |
User: @ Cassy |
|
|
 |
Jellem: Erős lány, bár irtózik a halál jelenségétől, főleg mióta a családját megmérgezték, és ő csak a szerencséjének köszönhette, hogy nem konstolt bele az instant démon vérbe. Valahol sajnálja szegény halandókat, hogy keveset élhetnek meg, és mégis irigyli őket, mert néha túl hosszűnak tűnik a munkája. Teljesítési kényszere van, úgyérzi elvárják tőle, hogy mindenben az ég világon maximálisan teljesítsen. Emellé társul versenyszellem is, nem bírja elvisleni ha valaki jobb nála. Önfejűen csak magára hallgat, és makacsan senki tanácsát nem hajlandó figyelembe venni. A munkájához komolyan áll hozzá, azzal nem viccelődik, de szabad perceiben azért megengedi magának, hogy lazítson, és némi humort csempésszen az életébe egy kis jó kedvvel vegyítve. Génjeibe tápláva pedig ott él a démonokkal szenben való utálata. Főként az imént említett fajjal elég lealacsonyítóan tud bánni, és aminek csak lehet elhordja őket. És mivel úrihölgy nem káromkodik, így ilyenkor leginkább átvált holt nyelvekre, és úgy szidja a számára unszinpatikus személyeket. Bár ez angyalok estében elég kellemetlen tud lenni, hiszen ők is éppen ugyanúgy értik, amit mond. Elég pesszimista, valahogy mindig inkább a rossz dolgok merülnek fel benne, és igyekszik minél inkább reális szemmel nézni a világot. Az optimizmus és a szivárvány nem az ő repertoárja.
|
Külső tul.:
Nem egy alacsony lány a maga 170 centiméterével, de nem is egy felhőkarcoló. Vézna kezei vannak, ami hosszú vékony ujjakban végződnek. De nem csak itt mutatkozik meg ez a fajta vékonyság, ugyanis a csípőjét is könnyedén át lehet fogni, bár szerencsére még így se az a csontkollekció, ugyanis kellő mennyiségű hús és izom található rajta.
Haja itt-ott sötétebb barna míg máshol inkább szőkének tűnnek az arcát keretező fürtök. Pislákoló fényű méreg zöld szemeivel tekint a külvilágra, amit nem rest szolídan körvonalazni valmiféle sminkkel.
Öltözködése egészen hétköznapi. Leginkább az aktuális divatot követi, bár szeret túllépni az átlagos póló farmer kombináción, és valami egyedivel, kreatívval feldobni a külsejét. (természetesen mind ezt az ízlésség határain belül)
Szeret ékszereket hordani, de gyakran háttérbe kell szorítania ezt a szenvedélyét, mert a figyegő bizsuk elég sok mozdulatban korlátozni tudják. A tetoválás gondolata bár átfutott párzsor agyán, de valahogy mindig elvette. Talán a belső jó kislány, aki benne lakik beszéli, mindig le az ötletről.
|
|
Háttér:
Németországban született még a 20. századfordulón. Kislány volt még az első világháború alatt is. Szerencséjének és szülei előkelő helyzetének köszönhette, hogy egész sokáig életben volt. A háborúskodás ellenére elit iskolákba járatták, amik inkább voltak magánzárkák, és védelmet nyújtó falak a bombák ellen, amit az ország több részén elszrtak az ellenséges csapatok. Ám vírus tört ki a leány iskolában, így az egészséges gyerekeket, mint Alyda, hazavezényelték. Brelin nem bizonyult elég biztonságosnak, így a szülei egy távoli rokonukhoz Oroszországba küldték, aki nem messze élt az angyalok völgyétől, ami elég zárt volt, és biztonságos. Hamar megtanulta az orosz nyelvet, így kitűnően és folyékonyan tudta néhány év után alkalmazni, mintha csak anyanyelvén szólt volna. Bár az előkelő bánásmód lassan kiveszett az életéből, mert a távoli rokon földműveléssel foglalkozott, így a két kezü munkához kelett hozzászoknia. Még nem töltötte be a húszat, mikor férjhez is adták gyorsan. Mondhatni szerelemnek, vagy éppen családi unszolásnak is. Ugyanis a környéken, ahol laktak volt, egy központ, ahol orvosok és lelkes önkéntesek láttak el sérült embereket, főleg katonákat. Alyda pedig gyakran járt oda segíteni átkötni a gennyes sebeket, miközben lelkileg is támogatta a pácienseket, ugyanis ekkoriban elég életvidám volt. Így találkozott a férjével, akinek egy golyót műtöttek ki a vállából, ami a lövés következtében félig lebénult. A családja mégis tökéletes férjelöltnek találta, mert ismerték a fiatalember pénzügyi hátterét, így a kezére adták, nem sokára már az esküvő is lezajlott, és úton volt az első gyerek, majd a második, és a harmadik is, a negyediknek pedig már nem vehetett részt az életében, mert a születése közben meghalt, ekkor éppen huszonhét éves volt (1931-ben). De ezzel még nem ért véget teljes mértékben az élete. Ugyanis az angyalok közt, talán az akkor elég tiszta és önzetlen lelke miatt, anretia angyalként született újjá. Egy ideig nem mert ismét a Földre lépni, nem akart szenbesülni az ottani változásokkal. Így inkább a sérült angyalok ellátásával foglalatoskodott. Viszont 1939-ben mikor kitört a második világháború, és borzasztó vérontás vette kezdetét. Így egy csapat anretitával karöltve, akik szinte az új családja voltak, a Földre kerültek a sérültek ellátásának feladatával. Egyes katonaitáborokban láttak el orvoslási munkálatokat. Alyda ragaszkodott hozzá, hogy orosz táborban segédkezhessen. Viszonylag jól ment neki a dolog, bár mindig megviselte, ha valakit nem tudott megmenteni, és a karjai közt halt meg. Így egy idő után háttérmunkálatok felelőse lett. Amolyan nővér féleség. A háborúból alig volt vissza egy év, amikor a dolgok felgyorsultak. Egy csapat angyalt mérgeztek meg a táborban démon vérrel, ekkor elmenekült vissza oroszország azon apró részére, ahol felnőtt, és családot alapított. A helyi újság mindig leközölte a hős katonák nevét, így tudta meg azt is, hogy elsőszülött fia meghalt. Ez furcsa mód nem rázta meg. Nem túl emberien reagált rá, talán egy csepp könnyet sem ejtett. Ekkor jutott el az agyáig az a gondolat, hogy már rég halottnak kéne lennie neki is. De csak halandói valóját adta fel. Még mindig ott volt az esély, hogy kezdjen valmit ezzel az angyalsággal. Így minden percét igyekezett ezután hasznos dolgokkal eltölteni, főleg az egészségügyben tevénykedett. Utazgatott a szovjetúnión belül, és mindenhol a legjobb tudása szerint cselekedett. Főként kisgyerekekkel foglalkozott, mert mindig őket találta a leggyámoltalanabbnak. Mindig is jobb érzés volt számára egy sérült gyermeket ellátni, aki megköszönte, mint sem egy zsémbes öregúr pelenkáját cserélgetni. Most pedig ismét arra a döntésre jutott, hogy új lappal tud nyitni, és ismét megpróbálkozik régi lakhelyén letelepedni, ahol maximum az déd/ükunokáival találkozhatna. A korházban pedig a nővéri állás a gyerekosztályon tökéletes munkának bizonyul számára.
|
|
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
